Március 8.-án az Ars Longa Theatrum, Stúdió, Film facebook oldalán ezt olvastam:Március 8.-án az Ars Longa Theatrum, Stúdió, Film facebook oldalán ezt olvastam:

Következő színjátszó társunk Levéli Karolin, aki a G-Teamben kezdte a színjátszást. Olyan produkciókban játszott, mint a Kényeskedők, A dzsungel könyve és a Csoportterápia. Neki is előnyére vált a színjátszás és az itt tanultakat használja is. Ön szerint miben segít a színjátszás? Az élet mely területein lehet hasznunkra?

Jó a kérdés, és volt mondanivalóm. A cikk elolvasása után pedig ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem:

A színjátszás, mivel élménycentrikus, a személyiség kreatív-alkotó erőit ébreszti fel és fejlesztő is, hisz az egyén kibontakozását és a hatékony viselkedés elsajátítását célozza meg. Segít kialakítani a szociálisan funkcióképes, tartósan adaptív, ellenpontozási lehetőségekkel rendelkező életvitelt. És amúgy a szabadidő tartalmas kitöltésre is alkalmas. A színházterápia különösen nagy segítség a függőségek lerendezésében.

Ezután arra kért, írjak egy bővebb cikket. Nos, én egy nyugalmazott narkológus vagyok, a cikkírás nekem nem biztos, hogy megy, de igent mondtam, mert a munkám során fontosnak tartottam a fiatalokkal való találkozást, a közös gondolkodást. A színjátszás az egyik leghatékonyabb eszközünk a kezelésben. Mert ugye én azért dolgoztam, hogy legyen hol találkozni szenvedély ügyben, és csak úgy is, ezért hoztam létre a DrogPontot. Programjaink között volt a „Fiatalok Fiatalokkal a Fiatalokért”, a DumaSarok, a PartyService, az utcai kosarazás, az éjszakai ping-pong …… A legfontosabb mindegyik programnál a találkozás – a szó – a beszéd – a hang – az egymásra figyelés volt …… A DumaSarok – nak  több fajtája volt, az egyik ilyen egy színdarab ( helyi színjátszók előadása ) megnézése utáni beszélgetés.

Találkozás. Igen nagyon fontos, hogy legyenek találkozási lehetőségek.

Mottóm: Olyan úton járok, ahol fontos a találkozás. A találkozás kapcsolatot jelent, magammal és másokkal, a kapcsolat lehetőséget a változásra, A változás pedig fejlődés.

Segíteni pedig akkor lehet jól, ha tudok önmagam lenni.

“Minden ember egy magában álló sziget, a szó valódi értelmében, és csak akkor emelhet hidakat más szigetek felé, ha akar és tud is mindenekelőtt önmaga lenni.” / Carl Rogers /

A szerep – Pilinszky János szép kifejezésével élve – híd a magány és a találkozás között.

Így aztán érthető miért írtam válaszomban, amit írtam. Az egyén kibontakozása akkor sikeredik elég jól, ha tudja ki is ő, van önismerete, önértékelése, önbecsülése, önkritikája. Tud kommunikálni, tud konfliktusokat lerendezni, van stresszlerendezési (coping) eszközrepertoárja. „ Nem stresszleküzdésről kell beszélni, mert a stresszre adott reakció nem egyszeri, egyfázisú folyamat (amint azt a leküzdés szó sugallja), hanem egy összetett szabályozási mechanizmus. A homeosztatikus szabályozás a környezet követelményei és a hozzáférhető erőforrások közötti egyensúly fenntartását célozza meg, nemcsak a negatív állapotok megszüntetésével, hanem a pozitívak közvetlen elérésével is…..a stresszkezelés kifejezés pedig a folyamat adaptív jellegét (ti. a cél végül is a stresszhelyzet megszüntetése) nem veszi kellőképpen figyelembe. „ / Rácz József: A drogfogyasztó magatartás. Medicina, Budapest, 1988. /

Nos, amiért ez ide tartozik az az, hogy munkám során azt tapasztaltam, hogy a fiataloknak nagy szükségük van olyan lehetőségekre ahol „tanulhatják” önmagukat, másokat, a világot. Belemehetnek olyan helyzetekbe, ahol biztonságban érezhetik magukat, biztonságban vannak. Kipróbálhatják magukat helyzetekben és a segítő visszajelzés nem marad el. De ami az én munkám során a legfontosabb, hogy nincs egészségügyi, jogi következménye a „szer kipróbálásnak”. Egészségügyi lehet, de jó értelemben. Igen a színjátszás egy ilyen szer. Szer mely nyomot hagy, nyomot az ember életében. Talán Levéli Karolin is erről írt: csapat – rend – kiszakadás a hétköznapokból – összefogás – nevetések – próbálkozások – hangolódás – tanulás – problémák kizárása – egymás segítése – emlékek. De a lényeg ez: Szerintem magának a színháznak, színjátszásnak is alapfeltétele az, hogy ne csak élvezzük azt, amit látunk, csinálunk, hanem tanuljunk is belőle, értsük és adjuk át az üzenetet. Nagy fejlődés volt számomra magammal kapcsolatban is. Egy nagyon izgalmas előadásban szerepelhettem legfiatalabbként, nagyon-nagyon tehetséges emberekkel! Én pedig hozzáteszem, hogy alapfeltétele egy elég jó vezető, irányító.

Hát ezért, ezekért fontos a színjátszás a függők kezelésében.

És hát még jobb, ha az előtt találkozik valaki a színjátszással, mielőtt kialakulna a függőség. Az a jó, ha színjátszás lesz a „szere”.

„ Az addikció izgalmi helyzetek keresésének és a szer kényszeres fogyasztásnak a viselkedésmintája melyet erős vágy, elvonási tünetek, gyors visszaesés jellemez. Három fő jelenség utal addikció fennállására: tolerancia (emelni kell a dózist ugyanannak a kívánt hatásnak az elérése érdekében), dependencia (vagy függőség akkor áll fenn, ha a drogelvonás következtében jellegzetes elvonási tünetek lépnek fel) és szenzitizáció (a drog hatása intenzívebbé válik a rendszeres fogyasztás következtében). ”  / Németh – Gerevich (szerk.): Addikciók. Medicina, Bp.,2000. /

Ha ez az állapot alakul ki, akkor nagyon fontos, hogy legyen segítség.A színjátszás bőséges izgalmi helyzetet teremt.

És a ráadás és mindjárt 3, mert három a magyar igazság:

1. 1. Bácskai Erika: A drogmegelőzés szociális fejlődés – elmélete / Végeken, 1993.4. évf. 2. sz. / című tanulmányában arról ír, hogy „….a bűnözés és a kábítószerfogyasztás frusztrált vágyak vagy igények eredménye….a szociális kontroll ereje szabályozza a viselkedést és visszatartja a bűnözést vagy illegális drogfogyasztást…. deviáns viselkedés akkor keletkezik, ha az egyén kapcsolódása a társadalomhoz gyenge vagy megszakad. A konvencionális társadalomhoz való kapcsolódás elemei a következők: kötődés – elköteleződés – részvétel – hiedelem – …” 

Vágyak kielégítése – kontroll – kötődés – elköteleződés – részvétel … Ugye, hogy milyen sokat adhat a színjátszás?

1. 1. Gervich József: Lány a szekrényben. Osiris, Bp.,2005. könyvében így ír: A szekrény három ajtós volt és hatalmas. Kinyújtózkodva is kényelmesen elfért benne. Amint belefeküdt, magára húzta az ajtót. Ebben a pillanatban megszűnt számára a külvilág. Nem hallotta részeg nagyapja kiáltásait; anyja nyögéseit; anyja szeretőinek brutális hangját. Már jóval kevésbé félt az őt körülvevő erőszaktól, az alkoholivás miatt egyre betegebbé váló anyja figyelmének elveszítésétől, apja hiányától. Később, több, mint tíz év elteltével Emília rászokott az amfetaminok intravénás használatára. A drogok hatására erősnek és bátornak érezte magát. A szekrényt is elfelejtette. De ezért a bátorságért nagy árat kellett fizetnie: nem fejezte be a középiskolát, a rendőrség többször letartóztatta tiltott szerek használatáért, az amfetamintól bódultan nem tudott részt venni anyja temetésén. Emiatt sokáig bűntudata volt.

A színjátszásban nem kell szekrénybe bújni a félelem elől. A színjátékban erősnek és bátornak érezhetik magukat. A színjátszás lehetőséget teremt a szekrénybe bújáshoz, de nem a félelem elől bújhatunk oda.

1. 3. Egy anya, akinek drogtúladagolás miatt halt meg a gyermeke, így ír: ….más világ, amiben Attila élt… / Pusztaháziné Gazdag Ilona: Más világ. ELTE Eötvös kiadó, Bp., 2001. /
   A színjátszás is egy más világ, de itt a játékos irányít, Attilát a drog irányította.
   És nem utolsó sorban a színjátszás közösséget – közönséget teremt.

Szakemberek, segítők véleménye erről:

“Nagy Alíz közel húsz éve van jelen tapasztalati segítőként, színháztrénerként, vezetőként a szenvedélybeteg-ellátásban. A Dr. Farkasinszky Terézia Drogcentrum rehabilitációs intézetében először Deszken, majd Szegeden terápiás segítőként dolgozott, jelenleg pedig Szatymazon a felnőtt részleg vezetője, viselkedésterápiát, színházterápiát tart.

A színházterápia szenvedélybetegekkel izgalmas munka. A kliensek eleinte nem szeretik, hiszen itt a saját testükkel kell dolgozni, és ez tőlük idegen. Önelfogadási problémáik vannak, és a berögzült szerepeik a mozgásos gyakorlatok által sokkal láthatóbbá válnak. Az előadáson önmagukat játsszák, a saját történetüket, és ez nehéz. A mozgáscsoport dinamikájához hozzátartozik az erős csoportkohézió. Akik végig csinálnak egy tréninget, általában sokáig maradnak, és a közösséggel való viszonyuk erősebb. A testtudati munka lehetőséget ad a korrekcióra. Volt egy lány, aki nem tudott esni. Gyerekkora óta fél a fizikai fájdalomtól, de sikerült átlépnie a határait, és az előadáson többször is elesett. ”

„Ez nagyon addiktív munka” – Három nő a drogfüggőkért (teljes cikk)

Marjai Kamilla, aki szenvedélybetegekkel foglalkozik a Mindenki Akadémiája c. műsorban beszélt erről, Színházterápia kísérlet és hagyomány címmel. Nos, Kamilla szűkebb hazánk szülötte, és nagyon büszkék vagyunk rá.

Többször meghívtuk Mosonmagyaróvárra a komlói Leo Amici Alapítványt Rehabilitáció Intézetét. Egyik eszközük a kezelésben a színház. A személyes találkozás során nagyon sok segítséget kaptak fiataljaink tőlük. Ők így írnak a színjátszásról:

„A színház- és mozgásterápia élő emberek közt születő közvetlen és alkotó kapcsolat. A játékos testével, hangjával és játékával, másoktól kapott és mások felé irányuló impulzusok révén, keresi a test és a szellem felszabadításának kitörési pontjait, a megfoghatatlan kifejezésének és megragadásának, saját határai kitapogatásának lehetőségét. A játékos fegyelmezett felkészülése során, a terápia biztonságos terében, a testi akadályokon, blokkokon túllépve keresi saját variánsait, s tesz fel bátor kérdéseket önmagának. A színház- és mozgásterápia az ember vívódásait, küzdelmeit, lelki történéseit, kapcsolatainak fejlődését mutatja be, s egyúttal fejleszti játékosan. A színház- és mozgásterápia az érzelmek egyéniségünkön keresztüli kreatív kifejezése, emberi együttérzésünk kiterjesztése. Saját pótcselekvéseivel, kibúvóival, paneljeivel, a hétköznapokban megszokott bujkálásával, megjátszásaival folytat harcot. Olyan szövegekkel dolgozunk, amelyek megőrizték életerejüket, melyeknek rangja van. A színház- és mozgásterápia révén a betegség valamilyen cél érdekében hasznosítható eszközzé válik. A szenvedélybeteg élet során átélt csapások, szégyen, megaláztatások, kontrollvesztés stb. mind-mind a művészeti munka felhasználásra váló nyersanyagai. A színház- és mozgásterápia a drogfüggőség kezelésének nem önálló módszere. A felépülő drogfüggőknek értékeket, ideálokat mutató közösségre van szükségük, amellyel azonosulni tudnak, amely több mint ők. ”

U.i.: Akik ismernek, tudják rólam szoktam a tarisznyába valamit beletenni mikor elköszönök. A szerhasználat, a függőség fogyasztási kényszert jelent, mely abból adódik, hogy a szerhasználat eufóriát, kellemes közérzetet okoz, enyhíti a szorongást vagy a feszültséget, és a fizikai és szellemi képességek megnövekedésének az érzését válthatja ki.

Ugyanakkor a színjátszás történetéről írtaknál ez áll: „mágikus rítusokból ered. ….Mágikus rítusokkal igyekeztek megfékezni az eső vagy a tenger démonait. Mindebben jelentős szerephez jutott az arc és a test álcázása, mint a saját én “kioltásának”, a transz és az extázis állapotába való átmenetnek, az önmagából való kilépésének eszköze.”

Sulinet: A színjátszás története

Útravalóm tehát: szenvedélyes találkozásokat kívánok mindnyájuknak. Oldják a szorongást, feszültséget, érezzenek eufóriát, növeljék fizikai és szellemi teljesítőképességüket, lépjenek ki önmagukból. Jutalmazzák meg magukat a játékkal, a játszással. Ez a „szer” a központi idegrendszerre is hat, ugyanúgy, mint az anyag. A szervezet számos boldogsághormont termel. Legfontosabb kö¬zülük a hangulatjavítás¬ban jelentős sze¬repet játszó szerotonin és dopamin, vala¬mint az elsősorban fájdalomcsillapító ha¬tású endorfin. Ezek igazából nem is hormonok, hanem úgy¬nevezett neuro¬transzmitterek: olyan köz¬vetítő mole¬kulák, melyek az agyban termelődnek, az idegek között kapcso¬latot terem¬tenek – és nélkülözhetetle¬nek. Az anyag ennek a működését változtatja meg, rossz irányba, míg a színjátszás jó irányba. A boldogsághormonok számos elége¬dettséget adó tevékenység – például sport, szexuális együttlét, színjátszás…. – során a szoká¬sosnál jóval nagyobb mennyi¬ség¬ben termelődnek az agyban. Akkor tehát játsszanak, mert játszani élvezet!

Szeretettel kívánok minden jót: Marika

Mosonmagyaróvár, 2018. március 12.

Takaró Lajosné ny. narkológus

“….felállni nagyon nehéz, de a legnehezebb a talpon maradás…”

“….olyan kapcsolatot alakítanék ki vele, amit féljen elveszíteni….”

“…azért szeretek ide járni, mert itt vannak szabályok, olyan szabályok, amiket be lehet tartani….”

/ drogosok véleménye /