Török Bence a nevem. Rajkára járok iskolába, és az itteni a zeneiskolában ütős hangszeren játszok nyolc éve.

Körülbelül fél éve elvégeztem egy szinkronszínészeti iskolát Budapesten, ahol volt szerencsém a magyar színészet nagyjaitól tanulni, tapasztalatot szerezni.

Az Ars Longa Theatrumba úgy kerültem be, hogy egyszer a Flesch-ben volt egy tábor, ahova a rendezőnk, Major Tamás bejött és embereket keresett a társulatba. Én egyből megragadtam az alkalmat, azonnal  jelentkeztem. Kis idő múlva Tamás szólt is, hogy játszanánk a Pál utcai fiúkat, s hogy ebben szerepelhetnék. Számomra ez a csapat és a színház egy olyan hely, ahonnan ha kijön az ember, akkor valamit tanult és valamivel több lett.

Ebben a darabban Barabás szerepét játszom, ami azt mutatja meg nekem, hogy bár Barabás mindig veszekszik Kolnayval, mégis egymás nélkül képtelenek lennének élni. Akármennyire nem szeretik egymást, mégis fontosak egymásnak. A fiúk a Grundon egy összetartó közösség, a Grund a mindenük, amit ha kell az életük árán is megvédelmeznek. Ezzel a közönségnek azt szeretném megmutatni, hogy merjenek bátrak lenni és védjék meg azt, amit szeretnek.