Szabó Dávid vagyok. A Glück Frigyes középiskolába járok és pincérnek tanulok. Színjátszás mellett focizok, ami fizikailag erősít, a színjátszás pedig lelkileg. Hatodikas korunkban az általános iskolai osztályommal adtunk elő egy darabot, szerettük volna kipróbálni ezt a fajta élményt. Akkor a móka kedvéért csináltuk, viszont ez most egy más dolog.
Itt magasabban van a léc és komolyabb céljaink vannak. Élményt adni a közönségnek, és magunknak is.

A színjátszás mindig is az életem része volt. Szüleim már világra jövésem előtt is a Theatrum ad Flexum tagjai voltak. Kiskorom óta a kulisszák mögül néztem a darabokat, amikben anyukám játszott. Már akkor megtanultam, milyen kötelességekkel, alázattal, mennyi lemondással jár egy színpadra állított darab életre keltése. De amit előadás során kapunk a nézőktől, talán erre mondják, megfizetelhetetlen.

Major Tamás, a rendező szívesen fogadott, mikor jött a gondolat, hogy én is a deszkákra lépnék. Nagyon szeretek ezzel a csapattal próbára járni vagy igazából bármit is csinálni. Jó látni, hogy mennyire összetartó társasággá váltunk a rövid idő alatt. A darabban Cselét fogom játszani, ahogy bátyám is 2020 januárjában. Szeretném átadni a dühöt az ellopott zászló után, és az örömöt, amikor újraalakul a Gittegylet, a sok-sok érzelmet.