Fehérvizi Lajos

Fehérvizi Lajos

Fehérvizi Lajosnak hívnak, habár mindenki Lajkónak szólít. Anno a Kossuth Gimnázium emelt angolos osztályába jártam. Onnan kerültem az ELTE-re 2020-ban, ahol jelenleg párhuzamosan végzem pszichológia és programtervező informatikus tanulmányaimat. Szabadidőmben – már ha van – szeretek biciklizni, olvasni, videojátékozni, vagy barátokkal időt tölteni társasjátékozás, szerepjátékozás vagy bulizás formájában.

Színjátszani már óvoda óta kedvelek, alsó tagozatban kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Az iskolai műsorokon kívül Zemplenszkyné Rujder Éva néni színjátszóköre volt az első, ahol főszerepet kaptam egy rövidke darabban. Utána a győri színházba kezdtem járni, Sík Frida és Pingiczer Csaba, majd később Kszel Attila tanítványa voltam. Ezeken a foglalkozásokon nem konkrét darabokra készültünk, sokkal inkább a beszédgyakorlatokon, a színpadi mozgáson, valamint az improvizáción volt a hangsúly. Minden alkalom végén össze kellett raknunk egy pár perces jelenetet, amit bemutattunk egymásnak zárásként. Amikor bekerültem a nagycsoportba 15 évesen, túl kicsinek éreztem magam a többiekhez, ezért végül visszajöttem Óvárra játszani, korombéliekkel.

Így kerültem elsőnek Major Tamáshoz, akit ismertem a Valahol Európában című darabból. Egy rövidebb musicalt mutattunk be, ez volt az első találkozásom az énekléssel. Utána pár év kihagyás következett, majd újra belebotlottam a rendezőúrba, amikor éppen kezdték a Pál utcai fiúkat. Néhány alkalom után felkért Geréb szerepére, amit örömmel vállaltam. Sok gyakorlás és fejlődés árán jutottom oda, hogy legyen elég merszem színpadra állni, hiszen az volt az eddigi legnagyobb kaliberű szerepem. Ám végül 2020-ban elő tudtuk adni a darabot – feleannyiszor, mint terveztük, ugyanis ekkor jött a koronavírus.

2021 végén aztán Tamás felkért, hogy játszam el ismét az áruló szerepét. Sajnos az előző csapat fiataljai közül senki más nem tudta újra vállalni a szerepét, különböző okok miatt. Ezt sajnáltam, hiszen nagyon erős csoport volt. Azonban végül az új társaság is összekovácsolódott: ismét egy csapat része lehetek, ami vért izzadva dolgozik azért, hogy a maximumot kihozza magából. Nehéz lenne pár mondatban összefoglalni, hogy mit is jelent nekem a színjátszás. Sokkal több, mint egy hobbi, hiszen csodálatos érzés elengedni magadat és más személyek bőrébe bújni. Nem csak a mások megismerését, meg a csapatban dolgozás képességét fejleszti, hanem az önismeretet is.

Geréb egy negatív karakter, de ő is csak ember. Nem a megtestesült gonosz, neki is vannak rossz és jó tulajdonságai. Szerintem nagyon fontos megérteni, hogy azért működik jól ez a karakter, mert csupán egy gyerek, aki pocsékul választ. Ennek tudatosítása segített jobban azonosulni vele, hiszen ki nem hozott még rossz döntéseket az életében? Geréb kapcsán a legfontosabb lecke az, hogy a becsületért dolgozni kell, és ha nem cselekedtünk jól, akkor igenis be kell ismernünk azt, lenyelnünk a büszkeségünket és vállalnunk a következményeket. Ezt az üzenetet szeretném átadni a közönségnek, ahányszor színpadra lépek.