Dicsőfi Olivérnek hívnak. A Kossuth gimnáziumba járok, a biológia és a kémia a fő tantárgyaim. Pontosan nem tudom, hogy mivel szeretnék később foglalkozni, úgy tanulok, hogy nyitva hagyjam magam előtt a lehetőségeket. Biosz-kémia révén hajlok az orvosi felé – bár még nem vagyok benne biztos, a jog is érdekelne. Azt tudom, hogy mindenképpen egyetemen szeretném tovább folytatni a tanulmányaimat. Amikor nem az előadáson dolgozunk, akkor zenélek, zongorán és gitáron. Továbbá hobbi szinten kajakozom.

A Móra iskolában 8. osztályban lett volna egy búcsúelőadásunk, amit Tamás rendezett. Viszont ezt a Covid derékba törte, így félúton abba kellett hagynunk. Ezen az előadáson való munka nagyon megtetszett, és egy nyár gondolkodás után felvettem a kapcsolatot Blahovits Márta tanárnővel, aki szintén dolgozott velünk a Mórában. Ő továbbirányított Tamáshoz, aki pedig mondta, hogy jöjjek el az olvasópróbára. Ott már a legelején Weisz részét olvastam. A végén Tamás megkérdezte, hogy benne vagyok-e abban, hogy szerepeljek a darabban. Erre nyilván igen volt a válasz.

Azért is jöttem színjátszani, mert olyan fiatalokat kerestem, akik hasonló értékeket képviselnek (számomra a színház mindig is az volt), és valamit együtt szeretnének alkotni, létrehozni. Ezt a vágyat, illetve hasonlóságot meg is találtam a többiekben, akikkel együtt játszunk a darabban. Ennek nagyon örülök.

A darabban Weisz karakterét játszom. Ő a Gittegylet alapítója és elnöke, egészen a feloszlatásáig. Igazán megszerettem a karaktert, a kicsinyes gyerekes szeretetét az egylet iránt, ugyanakkor azt is, hogy a Gittegylet többi tagjához képest érettebb. Nagyon élveztem mélyebben megismerni, és kitalálni olyan részleteket a karakterrel kapcsolatban, amik nincsenek kőbe vésve.