Bárkányi Máté vagyok, idén végeztem a Mosonmagyaróvári Piarista Iskolában és sikeres felvételt nyertem a Széchenyi egyetemre, ahol informatikát fogok tanulni. Kedvenc tevékenységem a biciklizés, rengeteg időt töltök a baráti társaságommal és gyakran programozok is.

A 9. osztályban talált meg a játszás, eleinte az iskolai színjátszó körbe, majd egy kisebb csoportba csöppentem, néhány velem egykorú fiatallal. Ennek a kis csapatnak az egyik próbájára a rendező elhívta Major Tomit, és ő ott megkérdezte, hogy ki akar Pál utcai lenni? Én jelentkeztem is, majd miután megtörtént az előadás ezzel a kis csoporttal, Tomi félrehívott és mondta, hogy talált nekem szerepet.

Így kerültem én ide. Fontosnak tartottam, hogy akivel csak tudok, jóban legyek, és ez úgy gondolom, sikerült is. Nekem új volt azt megtapasztalni, hogy mennyivel másabb komolyabban színjátszani, mennyi mindenre kell odafigyelni (beszédtechnika, énekes gyakorlatok, és még sorolhatnám).

A szerep, amit kaptam, a Nagy Pásztor, Áts Feri jobb keze. Maguk a Pásztorok a hatalmat, a nyers erőt képviselik, gondolkodás nélkül: irgalmatlanság, lelketlenség. Én ezt a gondolkodás nélküli erőszakot szeretném átadni, ami számomra kifejezetten nehéz lesz, mivel ez a viselkedés áll tőlem a legtávolabb.