G-Team –„Együtt a Banda, ez a subidubidubap, a dubidubapsubap”

Minden nyolcadikban kezdődött, amikor ballagó diákokként lehetőséget kaptunk a Grease című darabot próbálni az évfolyamunkkal. Ott ismerkedtem meg jobban Blahovits Márti nénivel (aki a sulinkban tanított), Bérci Csabával, Segesvári Zsoltival és Major Tomival. A próbafolyamatok végére kikristályosodott, hogy egy nagyon jó csapatról van szó és ebből még több fog kisülni. És így is lett. Következő év szeptemberében már egy színjátszó csapat voltunk kb. 10-en a Mórás évfolyamunkból. Így alkottuk utána még jó pár évig a G-teamet Tomi vezetésével.

Szombat reggeleken kezdődött mindig a próba az Ujhelyiben és imádtam odamenni, mert tudtam, ha ott vagyok, ki tudok szakadni a hétköznapi dolgokból és a sportból, mert akkor még versenyszerűen kézilabdáztam az ETO-ban. Ez így is ment és tényleg az egyik legjobb dolog volt a gimis éveim alatt, amit csinálhattam. Bemutattuk Moliere: Kényeskedők című darabját, amit aztán sikerült Szlovákiába is elvinnünk, és Tiszalökre is, ami szintén egy örök élmény marad. Az együtt utazás, az ottani közös programok, mind-mind lehetőséget adtak arra, hogy egy jó csapattá kovácsolódjunk össze, barátok legyünk, és megismerjük a másikat. Utólag visszagondolva nagyon sokat tanultam azokból a „csapat” élményeimből, amit ott azok az évek alatt szereztem, amikor G-team-es voltam.

Dzsungeles időszak- „Ami szép, az egyben jó”

Szereposztásnál kezdődött minden… izgalom és elszántság. Már ott éreztem, ha összefogunk, nagyon jó sülhet ki belőle… Aztán megkezdődtek a próbák, ahova mindig örömmel mentem. Tudtam, hogy olyan emberekkel leszek ott, akik miatt vidám lehetek. Hatalmas nevetésekkel, próbálkozásokkal, kisebb nagyobb vitákkal, sírással teltek a próbák, de mindvégig élveztem. Szeretek visszaemlékezni arra, amikor a színpadon álltam kezdés előtt, és épp állították be a fényeket, csend van, a nézőtér üres és érzem a finom „színpad illatot”. Nem tudom elmondani milyen az, de jó, nagyon!

A másik nagyon jó pillanat, amikor álltunk előadás előtt a folyosón, Tamás beszélt és mindenki hangolódott az előadásra. Mindenki szemében az a csillogás, hogy mindjárt kezdünk.
Szerettem, amikor mindenki félig kész sminkben, de még szabadidőben rohangált próbálni az adott jelentet.
Emlékszem mindig próbáltam előbb ott lenni egy 20 perccel a próba előtt, mert akkor leülhettem és gondolkozhattam azon, milyen jó hely, ahova jövök és milyen jó, hogy ilyen emberekkel lehetek, akiktől egytől egyig tanulhatok sok-sok mindent. Mikor beléptem a Művibe, ki tudtam zárni minden külső problémám, de amikor ez nem sikerült, akkor a csapat segített elfelejteni odabent. „Csak” annyit tudok mondani, köszönöm, hogy a részese lehettem.

CSOPORTTERÁPIA- „Itt szemben énvelem, áll egy ember és néz…”

Egyik legnagyobb kihívás volt, hogy szerepelhettem a Csoportterápia darabban, ami különleges volt, mert nem egy 40 fős produkcióról van szó, hanem csak 6-an voltunk szereplői az előadásnak. Ez volt az a darab, amikor magamról is sokat tanultam. Szerintem magának a színháznak, színjátszásnak is alapfeltétele az, hogy ne csak élvezzük azt, amit látunk, csinálunk, hanem tanuljunk is belőle, értsük és adjuk át az üzenetet. Nagy fejlődés volt számomra magammal kapcsolatban is. Egy nagyon izgalmas előadásban szerepelhettem legfiatalabbként, nagyon-nagyon tehetséges emberekkel!

Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus egyetem másodéves hallgatója vagyok Multimédia és PR-marketing szakirányon. Heteken belül nekikezdek az egyik szakirányos gyakorlatnak, amit eddigiek szerint a budapesti Trend FM-nél fogok eltölteni. Időközben elkezdtük a Pázmány Egyetemi rádióját is működtetni, ahol rengeteg feladat áll előttünk. Nagyon vonz a szinkronizálás, vállalatoknál kommunikációs tréningek tartása, és szeretném majd a marketing tanulmányaimat kreatívan összekapcsolni a kommunikációval. De ahhoz, hogy ezek a terveim idáig is megvalósulhattak, rengeteget köszönhetek a színjátszós éveimnek. Ha bemegyek egy rádió stúdiójába, akkor tudom mit, hogy kell használni, és ez azért van, mert Tomival rengetegszer voltunk a dalokat felénekelni és megtanította. Nem csak a darabok rendezőjeként szuper, hanem jó barátként is mindig tudtunk rá számítani. Nagyon sok beszédtechnikás feladat van még mindig a fejemben, amit az előadások előtt mondtunk, és ezek most is jól jönnek sok esetben.

Szeretnék még sok, ehhez hasonló izgalmas, tanulságos időszakot az életemben. És ha a rohanó hideg téli mindennapokban leülök egy forró teára, csak beleburkolózok az emlékeimbe és boldogság tölt el.

(Levéli Karolin)