I. ARS LONGA TÁBOR 2018.

I. ARS LONGA TÁBOR 2018.

2018. június 25-én vette kezdetét az első ízben megrendezett Ars Longa Tábor. Ezzel párhuzamosan a zenészek és a FlexArt Dance is jelen voltak a Dunaszigeti Gyermektáborban, így lehetőségünk volt a közös munkára. A zenészek részéről: Tirbus Ildikó a vonós-, Varga Bence az ütős-, Alasztics Balázs a fúvós szekciót ,  a FlexArt Dance csoportot O. Cser Zita vezette, míg Sági Tünde az énekek betanításában és a szabadidős programokon nyújtott nagy segítséget.

Remek szakmai csapat vezette a tábort, ami hatott a fiatalokra is, hiszen az egyik célunk volt, hogy megtapasztalják, milyen sokrétű a színház világa, s mennyire jól kiegészítik egymást a különböző művészetek – egy komplex produktum érdekében.

Érdekes volt látni a hétfő reggel megérkező gyerekek arcát, ami ugyan egy kis félénkséget, de mégis tele bizakodást, kíváncsiságot tükrözött.

A hét folyamán számos vendéget hívtunk meg, hogy a táborozók még szélesebb körben ismerhessék meg a színház világát. Büszkék voltunk arra, hogy régi fiatal barátaink örömmel jöttek el hozzánk, s tanulhattunk olyan elismert amatőr színjátszó-rendezőtől, aki megosztotta tapasztalatait a táborozóinkkal.

Hétfőn volt tanítványunkat L. Nagy Attilát, a Színház – és Filmművészeti egyetem jelenlegi hallgatóját láttuk vendégül, aki régi szenvedélyével, a salsával oldotta fel a kezdeti bátortalanságot.  A zenészek, táncosok és színjátszók is önfeledten vetették bele magukat a salsa tanulásába.

Kedden szintén Attila látogatott ki a táborba. Ezúttal a bábozás rejtelmeibe vezette be az Ars Longásokat. Megmutatta, hogy egy egyszerű újságpapírt miképp lehet életre kelteni, és hogyan lehet különböző figurákat varázsolni belőle.

Vacsora után Papp Zoltán segítségével kaphattunk képet az afrikai emberek életéről. Elmesélte, hogy az Afrikáért Alapítvány segítségével egy tanzániai, Namanga nevű település árvaházának felújításában vett részt, majd túrázott és a vadállatok között sátorozott a Serengeti Nemzeti Parkban.

Szerdán Ya Ou látogatott el hozzánk, mesélt az elmúlt évekről, a fellépéseiről, az ismertségről és a televíziós  szerepléseiről. Felelevenített egy 2005-ös Garabonciás tábort, ami megváltoztatta az életét, mely nyomán  a könnyűzene felé vette az irányt. A beszélgetés után Ya Ou közös éneklésre hívta a táborlakókat.

Csütörtökön Bérci Csaba színjátszó-rendező jött el hozzánk, hogy nagy szaktudása nyomán bepillantást nyújtson a színpadi beszéd világába. Bali Farkas  Péter sokoldalú kedves barátunk szintén a vendégünk volt ezen a napon. Mesélt önmagáról, régi tábori emlékeiről, táncról, egyetemről, tanulásról és az irodalom szeretetéről.

Pénteken a szülőknek és az érdeklődőknek tartottunk bemutatót a tanultakról. A hét fő témája Afrika volt. E köré igyekeztük összerakni a különböző művészeti ágak iránt érdeklődő fiatalok érzéseit, kihasználva kreativitásukat. A díszletekért külön köszönet a mosonmagyaróvári Bahiának.

A tábor végén előadott darab „összerendezésében” fontosnak éreztem, hogy ezt együtt találjuk ki, együtt írjuk meg.  Nem volt könnyű feladat, hiszen a zenészek közül nem mindenkivel egyeztettük előre ezt a témát, így érdekes, igazán kreatív megoldások születtek. Ezért került bele a Keresztapa és a Trónok harca zenéje egy kannibál törzs történetébe, akik egyébként vegetáriánus életre vágytak. A darab improvizációkból és ötletekből állt össze az én vezetésemmel.

Nehézkesen indult meg a munka, hiszen a tizenkét és tizenhat éves fiatalok eleinte nem igazán értettek szót egymással, de ez csupán egy-két napig okozott kellemetlenséget, majd mindenki egyenrangú félként alakíthatta a történetet. A táborban dolgozó felnőttektől emberileg, szakmailag is sokat kaptak a gyerekek, fiatalok, amit remélhetőleg magukkal visznek az élményeikkel együtt. Az utolsó nap bemutatóján büszkeséggel adtak képet az itt szerzett tudásukról, s átérezhették a munkájuk eredményét: a megérdemelt tapsot!

S hogy mit is csináltunk a tábor öt napján? Zenéltünk, énekeltünk, táncoltunk, fürödtünk, beszélgettünk, barátságokat, jó ismeretségeket kötöttünk… s tanultunk a színház világáról. Emellett hagyományos „tábor” is volt éjszakai túrával, játékokkal fűszerezve!

Mi volt igazán a legfontosabb az egy hetes táborban? Az, hogy táncos, zenész és színjátszó együtt lélegezhetett, gyönyörködhetett egymás munkáiban, s hogy felnőtt és diák átérezhette az együttalkotás, az együttlét szépségét.

(Major Tamás)

Fotó: Régaisz Péter

« 2 A 3 »

A videót készítette: Varga Christian